2013. június 17., hétfő

To The Beautiful you - Genius Camp 3.rész Part 2

Mikor odaértek, Taejun tátott szájjal nézte a tavat és a környezetét. Lélegzetelállítóan gyönyörű volt. Leterítették a törölközőket a tó partjára, levették a ruhájukat és elindultak a vízbe. A fiú alig kapott levegőt, mikor meglátta Jan-t a kétrészes fürdőruhájában, haja hullámosan omlott le a vállára, hátára és a melleire. Megnyalta ajkait, majd együtt beszaladtak a vízbe.

Azonnal fröcskölni kezdték egymást és ez addig folytatódott, amíg el nem fáradtak. Jan a tó másik feléhez úszott, Taejun pedig követte. El kellett ismernie, hogy jó úszó volt, hisz könnyedén lehagyta Jan őt, de mikor lassított a tempón elkapta.

- Megvagy. - kuncogott Taejun.

A tó nem volt mély, így mikor letette a lábát a vízben, éppen a mellkasáig ért. Olyan közel húzta magához a lányt, amennyire lehetséges volt és időt sem hagyva neki, hogy reagáljon, máris birtokba vette ajkait. Ahogy a csók elmélyült, úgy sétált vissza a lánnyal az ölében a partra, hogy lefeküdhessenek a törölközőre.

Lassan haladtak, ő pedig türelmetlen volt. Félúton jártak, amikor a lány alsójánál kezdett babrálni, majd a sajátjánál, hogy férfiasságával a bejáratát simogathassa. Néhány apró mozdulat után Jan a füléhez hajolt, ezzel is megszakítva a csókot, majd suttogni kezdett. - Tedd be.

Nem teketóriázott sokat, szinte azonnal teljesítette a kérését. Mindketten hangosan felnyögtek, mikor a lány teste teljes hosszában felemésztette őt. Jan mozogni kezdett, ő pedig úgy érezte, hogy menten megbolondul, ha nem fekhetnek le és nem tud mozogni. Már majdnem kiértek a vízből, a lány hangosan nyögni nem kezdte a nevét. - Taejun-ah.

Érezve, hogy ő is egyre közelebb kerül a megkönnyebbülésre, megragadta a csípőjét és kétségbeesetten nyitotta ki a száját. - Állj meg! - zihálta, miközben próbálta összeszedni minden erejét és arra koncentrálni, nehogy átlendüljön a határon. - Elfogok menni, ha így folytatod!

Úgy tűnt Jan hallotta amit mondott, mert a mondat után azonnal megállt és rá bízta magát a fiúra. Taejun nem sietett, sőt, lassított a tempón és beletelt néhány percbe, míg a tó szélére nem értek.

 - Taejun-ah! - hallotta távolról a lány hangját. - Taejun-ah, jól vagy?

Mikor felocsúdott, rájött, hogy az egész csak álmodozás volt. Mindennél jobban vágyott erre és ezt a nadrágját feszítő kicsinek semmiképp sem nevezhető barátja el is árulta. 

- Igen, csak elgondolkodtam. - sietett válaszolni.

Mikor Jan közelebb húzódott hozzá, azonnal elmosolyodott. - Értem min gondolkodtál. - a kacsintás egyből elárulta őt.

Nem gondolkodott, csak cselekedett. Megragadta szerelme tarkóját és csókra invitálta. Jan egyáltalán nem tolta el, sőt elmélyítette a csókot és résnyire nyitotta a száját, hogy nyelvével behatolva lehetőséget kapjon, hogy úgy is megízlelhesse őt. Mikor az ölébe vette, szerelme megszakította a csókot.

- Ne....  - hebegte a csókok között. - Még megláthatnak.

- Nincs itt senki. - próbálta nyugtatni, de nem vált be. Helyette inkább a partra mentek és lefeküdtek a törölközőkre. Boldognak érezte magát, ugyanakkor elégedetlennek is, de végül is meg lehetett érteni Jan-t, mert most nincsenek falak vagy ajtók, amik elrejtsék őket.

Néhány órát pihentek a fák árnyékában. Már este volt, mire elindultak visszafelé a táborba és nem is sejtették, hogy a többiek mind őket keresik. Időközben Hana is csatlakozott hozzájuk remélve, hogy esélye lehet Taejun-nál és együtt tölthet vele egy kis időt.

Az utolsó néhány méter előtt Taejun egy fához húzta Jan-t és megcsókolta. Vadul tépte ajkait az övével és a lány bárhogy is kérte, nem akarta elengedni. Végül Jan belenyugodott és engedett neki. Elégedetten préselte neki magát és az ölébe vette, hogy könnyebben el tudja érni.

Hana végül EunGyeol-lal került egy csapatba és együtt keresték az egymással foglalkozó szerelmespárt. Ajkaik csak néhány pillanatra váltak el egymástól, hogy levegőt vehessenek. Arra egyáltalán nem számítottak, hogy Hana és EunGyeol meglátják őket.

A két fiatal teljesen lefagyva és kikerekedett szemekkel állt a jelenet előtt.