2013. február 18., hétfő

To The Beautiful you - Genius Camp 3.rész Part 1

Másnap reggel az ébresztőóra idegesítő hangja ébresztette őket álmukból. Mindketten morogva ültek fel az ágyban. - Taejun-ah, kapcsold ki az ébresztőt!

A fiú alaposan körbenézett és mikor ránézett a telefonjára, rájött, hogy nem az övé szól. - Ez a tiéd lesz.

Jan lassan kikelt az ágyból és felment a lépcsőn az ágyához, hogy kikapcsolhassa a telefonján az ébresztő funkciót, majd álmosan készülődni kezdett és visszament a másik ágyhoz. Taejun már fürdőszobában volt, megmosta az arcát és fogmosáshoz készülődött, amibe becsatlakozott a lány is.

Miután elkészültek, összeszedték a csomagjaikat és elindultak az ajtó felé. Alighogy bezárták a szobájukat, EunGyeol várta őket az ajtónál. A folyosón mindhárman csendben sétáltak egymás mellett, EunGyeol pedig a másik két társa közötti kapcsolatot vizsgálta magában. Furcsa volt neki a kettejük különleges viszonya és hogy szinte mindent együtt csinálnak, még a szabadidejüket is együtt töltik.

Mikor kiértek a bejárati ajtón, a többiek már várták őket és megérkezett a kisbusz is, amivel a táborozásra mentek. Taejun legszívesebben megfogta volna a lány kezét és visszavonszolta volna a szobájukba, hogy kettesben lehessenek. Mindenkit kiakart zárni és csak a lánnyal lenni, de még azzal sem törődött, hogy nemet mondjanak a táborozásra, de ahogy belegondolt, ez is érdekes kis kaland lehet, ha találnak rá módot és időt, hogy kettesben lehessenek.

Beszálltak a kocsiba, de senki sem lepődött meg azon, hogy egymás mellé ültek és azon sem, hogy összebújva szenderedtek el nemsokkal azután, hogy elindultak útjukra. Arra riadtak fel, hogy Sunbae rázogatja őket a kocsiban, és mikor végre sikerült magukhoz térniük, akkor érkeztek meg.

Rögtön azután, hogy kiszálltak, mindenki kivette a csomagját, keresett magának egy helyet és elkezdték felállítani a sátrakat. A fiúknak fát kellett vágniuk, hogy elkészíthessék az ebédet, amit Jan-re osztottak ki és Taejun örömmel csatlakozott hozzá.

- Főztél már ilyet? - kérdezte Taejun csillogó szemekkel.

- Ühüm, nagyon sokszor. - mosolygott rá a lány.

A fiú elkezdte összeaprítani a zöldségeket, míg ő a húst és előkészítette a rizst. A levegőben finom illatok kínozták a nagyon éhes társaságot, akik mást sem tudtak csinálni, mint az árnyékban a fűben heverni. Mikor végre készen volt az ebéd, EunGyeol és Sunbae segítettek megteríteni az asztalt. A többiek ujjongva csatlakoztak és estek neki az ételnek.

- Hümmm, ez nagyon finom! - mondta tele szájjal Jongmin.

- Janho egy igazi kincs. - kacsintott a lányra Seungri.

Taejun a velük szemben ülő fiút nézte. Nem tetszett neki, hogy a többiek figyelme túlságosan is a lányra irányul és mindenki az ő kegyeit keresi, de nem szólt semmit, mert Jan vele volt, még ha a többiek nem is tudták. Evés közben gondosan eltervezte, hogy este kéz a kézben elmennek sétálni és a csillagos ég alatt szerelmet vall.

Később Taejun a lányt kereste, de nem találta és hiába kérdezgetett mindenkit, senki sem látta. Közelben volt egy tó, ott gondolkodott Jan és gyönyörködött a tájban. Míg a fiú kereste őt, a többiek azon tanakodtak, hogy melyik zenére és milyen koreográfiát táncoljanak a lánynak köszönetképp az ebédért és kicsit jobb kedvre derítik.

Végül a Big Girls Don't Cry-ra esett a választás és közösen kiválasztották az eddig megtanult bohózatok közül az egyiket, amit mindannyian tudtak. Nagy lázban kezdtek gyakorolni a zenére és Jan-t is magával ragadta a zene, amire a szokásos tánclépésekkel lépdelt előre.

Egyikük a lány elé ment és tátott szájjal nézte, ahogy táncol, majd amikor a zene újraindult, a fiúk elindultak felé és táncolni kezdtek.



Jan a srácok látványától abbahagyta a táncolást és csak őket nézte, miközben jókat nevetett rajtuk. Mindannyian rövidnadrágban voltak és a pólójuk alja át volt húzva a nyakán, mint régen a lányoknak volt, némelyikükön még fejkendő is volt.

Az előadás elérte a célját és a hangulat máris sokkal oldottabb volt, mint korábban. Taejun megkönnyebbülve sóhajtott fel, mikor megtalálta a lányt a fiúk között. Van fogalma mennyire aggódott miatta? Nem tehetett róla, de ez így volt. Mikor senki nem vette észre, hátulról átölelte és megpuszilta a nyakát.

- Hol voltál? Már mindenütt kerestelek. - mondta lágy hangon Taejun.

- Bocsi, nagyon aggódtál? Csak a tónál. - bújt szorosabban a fiúhoz.

- Úszhatnánk egyet. - ajánlotta fel a fiú. Jan válaszul csak bólintott egyet és együtt visszamentek, hogy átöltözhessenek és a saját ruhájukat is felvették, kezükbe vettek egy-egy törölközőt és elindultak a tó felé. Senkire sem figyeltek, csak csendesen mentek egymás mellett ügyelve arra, hogy senki se követhesse őket.