2013. június 17., hétfő

To The Beautiful you - Genius Camp 3.rész Part 2

Mikor odaértek, Taejun tátott szájjal nézte a tavat és a környezetét. Lélegzetelállítóan gyönyörű volt. Leterítették a törölközőket a tó partjára, levették a ruhájukat és elindultak a vízbe. A fiú alig kapott levegőt, mikor meglátta Jan-t a kétrészes fürdőruhájában, haja hullámosan omlott le a vállára, hátára és a melleire. Megnyalta ajkait, majd együtt beszaladtak a vízbe.

Azonnal fröcskölni kezdték egymást és ez addig folytatódott, amíg el nem fáradtak. Jan a tó másik feléhez úszott, Taejun pedig követte. El kellett ismernie, hogy jó úszó volt, hisz könnyedén lehagyta Jan őt, de mikor lassított a tempón elkapta.

- Megvagy. - kuncogott Taejun.

A tó nem volt mély, így mikor letette a lábát a vízben, éppen a mellkasáig ért. Olyan közel húzta magához a lányt, amennyire lehetséges volt és időt sem hagyva neki, hogy reagáljon, máris birtokba vette ajkait. Ahogy a csók elmélyült, úgy sétált vissza a lánnyal az ölében a partra, hogy lefeküdhessenek a törölközőre.

Lassan haladtak, ő pedig türelmetlen volt. Félúton jártak, amikor a lány alsójánál kezdett babrálni, majd a sajátjánál, hogy férfiasságával a bejáratát simogathassa. Néhány apró mozdulat után Jan a füléhez hajolt, ezzel is megszakítva a csókot, majd suttogni kezdett. - Tedd be.

Nem teketóriázott sokat, szinte azonnal teljesítette a kérését. Mindketten hangosan felnyögtek, mikor a lány teste teljes hosszában felemésztette őt. Jan mozogni kezdett, ő pedig úgy érezte, hogy menten megbolondul, ha nem fekhetnek le és nem tud mozogni. Már majdnem kiértek a vízből, a lány hangosan nyögni nem kezdte a nevét. - Taejun-ah.

Érezve, hogy ő is egyre közelebb kerül a megkönnyebbülésre, megragadta a csípőjét és kétségbeesetten nyitotta ki a száját. - Állj meg! - zihálta, miközben próbálta összeszedni minden erejét és arra koncentrálni, nehogy átlendüljön a határon. - Elfogok menni, ha így folytatod!

Úgy tűnt Jan hallotta amit mondott, mert a mondat után azonnal megállt és rá bízta magát a fiúra. Taejun nem sietett, sőt, lassított a tempón és beletelt néhány percbe, míg a tó szélére nem értek.

 - Taejun-ah! - hallotta távolról a lány hangját. - Taejun-ah, jól vagy?

Mikor felocsúdott, rájött, hogy az egész csak álmodozás volt. Mindennél jobban vágyott erre és ezt a nadrágját feszítő kicsinek semmiképp sem nevezhető barátja el is árulta. 

- Igen, csak elgondolkodtam. - sietett válaszolni.

Mikor Jan közelebb húzódott hozzá, azonnal elmosolyodott. - Értem min gondolkodtál. - a kacsintás egyből elárulta őt.

Nem gondolkodott, csak cselekedett. Megragadta szerelme tarkóját és csókra invitálta. Jan egyáltalán nem tolta el, sőt elmélyítette a csókot és résnyire nyitotta a száját, hogy nyelvével behatolva lehetőséget kapjon, hogy úgy is megízlelhesse őt. Mikor az ölébe vette, szerelme megszakította a csókot.

- Ne....  - hebegte a csókok között. - Még megláthatnak.

- Nincs itt senki. - próbálta nyugtatni, de nem vált be. Helyette inkább a partra mentek és lefeküdtek a törölközőkre. Boldognak érezte magát, ugyanakkor elégedetlennek is, de végül is meg lehetett érteni Jan-t, mert most nincsenek falak vagy ajtók, amik elrejtsék őket.

Néhány órát pihentek a fák árnyékában. Már este volt, mire elindultak visszafelé a táborba és nem is sejtették, hogy a többiek mind őket keresik. Időközben Hana is csatlakozott hozzájuk remélve, hogy esélye lehet Taejun-nál és együtt tölthet vele egy kis időt.

Az utolsó néhány méter előtt Taejun egy fához húzta Jan-t és megcsókolta. Vadul tépte ajkait az övével és a lány bárhogy is kérte, nem akarta elengedni. Végül Jan belenyugodott és engedett neki. Elégedetten préselte neki magát és az ölébe vette, hogy könnyebben el tudja érni.

Hana végül EunGyeol-lal került egy csapatba és együtt keresték az egymással foglalkozó szerelmespárt. Ajkaik csak néhány pillanatra váltak el egymástól, hogy levegőt vehessenek. Arra egyáltalán nem számítottak, hogy Hana és EunGyeol meglátják őket.

A két fiatal teljesen lefagyva és kikerekedett szemekkel állt a jelenet előtt.

 

2013. február 18., hétfő

To The Beautiful you - Genius Camp 3.rész Part 1

Másnap reggel az ébresztőóra idegesítő hangja ébresztette őket álmukból. Mindketten morogva ültek fel az ágyban. - Taejun-ah, kapcsold ki az ébresztőt!

A fiú alaposan körbenézett és mikor ránézett a telefonjára, rájött, hogy nem az övé szól. - Ez a tiéd lesz.

Jan lassan kikelt az ágyból és felment a lépcsőn az ágyához, hogy kikapcsolhassa a telefonján az ébresztő funkciót, majd álmosan készülődni kezdett és visszament a másik ágyhoz. Taejun már fürdőszobában volt, megmosta az arcát és fogmosáshoz készülődött, amibe becsatlakozott a lány is.

Miután elkészültek, összeszedték a csomagjaikat és elindultak az ajtó felé. Alighogy bezárták a szobájukat, EunGyeol várta őket az ajtónál. A folyosón mindhárman csendben sétáltak egymás mellett, EunGyeol pedig a másik két társa közötti kapcsolatot vizsgálta magában. Furcsa volt neki a kettejük különleges viszonya és hogy szinte mindent együtt csinálnak, még a szabadidejüket is együtt töltik.

Mikor kiértek a bejárati ajtón, a többiek már várták őket és megérkezett a kisbusz is, amivel a táborozásra mentek. Taejun legszívesebben megfogta volna a lány kezét és visszavonszolta volna a szobájukba, hogy kettesben lehessenek. Mindenkit kiakart zárni és csak a lánnyal lenni, de még azzal sem törődött, hogy nemet mondjanak a táborozásra, de ahogy belegondolt, ez is érdekes kis kaland lehet, ha találnak rá módot és időt, hogy kettesben lehessenek.

Beszálltak a kocsiba, de senki sem lepődött meg azon, hogy egymás mellé ültek és azon sem, hogy összebújva szenderedtek el nemsokkal azután, hogy elindultak útjukra. Arra riadtak fel, hogy Sunbae rázogatja őket a kocsiban, és mikor végre sikerült magukhoz térniük, akkor érkeztek meg.

Rögtön azután, hogy kiszálltak, mindenki kivette a csomagját, keresett magának egy helyet és elkezdték felállítani a sátrakat. A fiúknak fát kellett vágniuk, hogy elkészíthessék az ebédet, amit Jan-re osztottak ki és Taejun örömmel csatlakozott hozzá.

- Főztél már ilyet? - kérdezte Taejun csillogó szemekkel.

- Ühüm, nagyon sokszor. - mosolygott rá a lány.

A fiú elkezdte összeaprítani a zöldségeket, míg ő a húst és előkészítette a rizst. A levegőben finom illatok kínozták a nagyon éhes társaságot, akik mást sem tudtak csinálni, mint az árnyékban a fűben heverni. Mikor végre készen volt az ebéd, EunGyeol és Sunbae segítettek megteríteni az asztalt. A többiek ujjongva csatlakoztak és estek neki az ételnek.

- Hümmm, ez nagyon finom! - mondta tele szájjal Jongmin.

- Janho egy igazi kincs. - kacsintott a lányra Seungri.

Taejun a velük szemben ülő fiút nézte. Nem tetszett neki, hogy a többiek figyelme túlságosan is a lányra irányul és mindenki az ő kegyeit keresi, de nem szólt semmit, mert Jan vele volt, még ha a többiek nem is tudták. Evés közben gondosan eltervezte, hogy este kéz a kézben elmennek sétálni és a csillagos ég alatt szerelmet vall.

Később Taejun a lányt kereste, de nem találta és hiába kérdezgetett mindenkit, senki sem látta. Közelben volt egy tó, ott gondolkodott Jan és gyönyörködött a tájban. Míg a fiú kereste őt, a többiek azon tanakodtak, hogy melyik zenére és milyen koreográfiát táncoljanak a lánynak köszönetképp az ebédért és kicsit jobb kedvre derítik.

Végül a Big Girls Don't Cry-ra esett a választás és közösen kiválasztották az eddig megtanult bohózatok közül az egyiket, amit mindannyian tudtak. Nagy lázban kezdtek gyakorolni a zenére és Jan-t is magával ragadta a zene, amire a szokásos tánclépésekkel lépdelt előre.

Egyikük a lány elé ment és tátott szájjal nézte, ahogy táncol, majd amikor a zene újraindult, a fiúk elindultak felé és táncolni kezdtek.



Jan a srácok látványától abbahagyta a táncolást és csak őket nézte, miközben jókat nevetett rajtuk. Mindannyian rövidnadrágban voltak és a pólójuk alja át volt húzva a nyakán, mint régen a lányoknak volt, némelyikükön még fejkendő is volt.

Az előadás elérte a célját és a hangulat máris sokkal oldottabb volt, mint korábban. Taejun megkönnyebbülve sóhajtott fel, mikor megtalálta a lányt a fiúk között. Van fogalma mennyire aggódott miatta? Nem tehetett róla, de ez így volt. Mikor senki nem vette észre, hátulról átölelte és megpuszilta a nyakát.

- Hol voltál? Már mindenütt kerestelek. - mondta lágy hangon Taejun.

- Bocsi, nagyon aggódtál? Csak a tónál. - bújt szorosabban a fiúhoz.

- Úszhatnánk egyet. - ajánlotta fel a fiú. Jan válaszul csak bólintott egyet és együtt visszamentek, hogy átöltözhessenek és a saját ruhájukat is felvették, kezükbe vettek egy-egy törölközőt és elindultak a tó felé. Senkire sem figyeltek, csak csendesen mentek egymás mellett ügyelve arra, hogy senki se követhesse őket.